Palesztin-terápia, mandulatejjel – avagy a hasznos idióták forradalma

„2025-ben már nem elég, ha valaki heti háromszor jár terápiára, kézműves-laktózmentes fagyit eszik és a genderfluiditásán dolgozik. A jelentéktelenség érzése mélyebb lett, mint valaha, és az identitás, a közösség, valamint a cél élményének hiánya már nem csak neurotikus szorongást, hanem TikTok-forradalmat is okoz.

Így születik meg a jelenség, amit leginkább úgy írhatnánk le: pszichológiai önterápia palesztin zászlóval.

legalább találjanak maguknak valami szenvedést, amit más él át, de amit ők tudnak jól hasznosítani. Így vált a palesztin ügy a nyugati világ legmenőbb divatmozgalmává, ami tökéletesen alkalmas arra, hogy valaki hősnek érezze magát, anélkül, hogy értené, kiket és mit is támogat.

A pszichológusok ezt »identitásalapú morális projekciónak« hívják, mi pedig úgy: önigazoló pózolás erkölcsi szerepjátékban.

A »morális nárcisztikus« alaptípusa itt virágzik: az, aki saját belső ürességét mások szenvedésére vetíti, és ettől érzi magát erkölcsileg felsőbbrendűnek, legalább a filterek szintjén.

A »woke« és LGBTQ-barát közeg lelkesen szelfizik a palesztin zászlóval, miközben azok, akiket éltetnek, valószínűleg legszívesebben lelöknék őket egy magas – szó szerint. A Gázai övezetben, ahol a radikális iszlám nemcsak ideológia, hanem államvallási szintű erőszakrendszer, a nőjogi és melegjogi aktivisták nem beszélgetőpartnerek, hanem kivégzendő bűnösök.

Csak néhány eset a »divatforradalom« sötét oldaláról:

Elfogták, megkínozták, majd a saját családjára bízták, hogy »intézkedjenek«. (Ez akkor, és ott a becsületgyilkosságot jelentette virágnyelven.)
Egy 2019-es ENSZ-hez eljutott jelentés szerint a Gázából Izraelbe menekült meleg férfiak elmondták: ha visszaküldik őket, a saját rokonaik végzik ki őket, becsületből.

Nem poszttraumás stressz – pretraumás kivégzés.

A Hamasz bírálói? Ők leginkább halálos fenyegetéseket kapnak –ha élnek elég sokáig ahhoz, hogy elolvassák azokat.
Juszef Aldzsamal például, aki külföldről mert bírálni, ma már inkább árnyékban mozog, mint a kommentmezőkben.

És mindezt kik támogatják nyugaton? Olyan aktivisták, akik szerint a „mikroagresszió” a legnagyobb bűn, de valamiért nem érzik fenyegetőnek azt a rendszert, ahol a Pride-felvonulás 10 másodpercig tart – de az is csak zuhanás közben.

A transzjogok harcosai olyan mozgalmat támogatnak, ahol a »genderkérdés« megoldása leginkább a sírgödör.

Ezt a fajta intellektuális akrobatikát a pszichológia »motivált tudatlanságnak« nevezi: az ember tudja, hogy amit támogat, az szembemegy minden elvével, de inkább becsukja a szemét, csak ne kelljen szembenézni a kognitív disszonanciával. A zászló szent. Az igazság zavaró. Új haverok jönnek, a logika megy.

Szóval legközelebb, amikor egy 

Spoiler: nem szelfizne túl sokáig.

Ez tehát a nyugati forradalom új arca: egyeseknek tragédia, másoknak marketingkampány. És mint minden terápiás eszköz, ez is működik – legalábbis addig, amíg a valóság meg nem szólít vagy pofán nem vág.

Nyitóképünk illusztráció: Nikolay DOYCHINOV / AFP